Mint már kommentben jeleztem, nagyon örülök, hogy barburu már most felhozta ezt a Buda/Pest különbséget, hisz lássuk be, ez egy elég meghatározó mozzanata a fővárosi életnek. Én azt vettem észre, hogy mindenki eléggé lokálpatrióta. Még sosem hallottam olyanról, hogy valaki átköltözött a Duna túloldalára 10-15 év után, mondván, hogy nem bírta Budát vagy Pestet. Persze biztos vannak kivételek.

Én minden esetre pösti leány vagyok, nem is tagadom, szeretek a város közepében lakni, szeretem, hogy ha gondolok egyet, csak lerohanok a boltba/kocsmába/moziba, illetve, hogy bármikor haza tudok menni, akár gyalog is.

Nem rég hetedik kerületi lakos lettem és persze nem véletlenül. Szeretem ezt a környéket. Míg a legtöbben szörnyülködnek, hogy mennyi kutyaszar és omladozó ház van itt, én kifejezetten élvezem. Ezért szeretnék pár sort írni róla. Aki ismeri, annak semmi egetrengető információt nem rejt a leírásom. De talán még van, akinek újat tudok mondani vele.

Itt vannak a romkocsmák, azaz mára már csak a Szimplakert és a kis Szimpla, de azért akad még a Szóda is, a Kuplung és a Dupla. Ne felejtsük el a Castro Bisztrót se, ami a puccos Rádai utcából idetelepült. Persze ez is csak egy réteg, de nekem egy elég szimpatikus, elég baráti réteg, kicsit bohém, kicsit művészkedő-bölcsész, de azért van egy életérzése. Hihetetlen mennyiségű külföldi található ezeken a helyeken, főleg franciák és ERASMUS diákok. Az ERASMUSt értem. De honnan jön ez a sok francia? És miből élnek?

Ez a régi zsidónegyed is, itt található a Dob utcai zsinagóga, a Kazinczy utcai "régi" zsinagóga, ami Pest legöregebb zsinagógája (szerepelt a Max nevű filmben, egyébként nem használják már) és a Rumbach Sebestyén utcai ortodox zsinagóga, ami csak félig van restaurálva, de a nagyobb ünnepeken azért használják. Van itt mikve is és tóra iskola, gyakran látni haszidokat az utcán.

A hetedik kerület másik fele viszont már a Keletinál van, ahol a cigány kisebbség van többségben (de hülye mondat) és nem a zsidó. Itt olcsó boltok, késdobálók és kigyúrt legények találhatók az utcákban. Meg persze maga a Keleti, ami azért annyira nem fantasztikus (bár amikor az aluljárójában dolgoztam, semmi bajom nem lett tőle). Ezt a részét annyira nem szeretem a negyednek, nem a lakosság miatt van, hanem inkább azért, mert nincs ott semmi, kihalt utcák este 8 után és olcsó közvilágítás (komolyan, itt sötétebb van, mint máshol! a lámpák égnek, csak valami másodrangú égőkkel, vagy nem tudom), minek sétálgassak én arra? Effektíve nem láttam/hallottam soha semmit, ami ott történt volna, de elég nyomasztó tud lenni az a környék. Legvonzóbb pillanata az volt, amikor a Kém/Játszmát forgatták arrafelé és Robert Redford dublőrjével beszélgettem.

Ez a kettőség alapvetően elég érdekes. Hisz a hetedik kerület az egyik legnagyobb belvárosi kerület és a legvegyesebb is. Ide tartozik a Klauzál tér, az Almássy tér, a Rózsák tere, az István utca, a Péterfy korház, csomó kevéssé jónevű cím. Ugyanakkor a Deáktól az Oktogonig és az Astoriától a Blaháig egy igazi művésznegyed alakul ki, a Király utcában burjánzanak a galériák (mint pl. a Brezsnyev Boulevard). Nyáron az ifjúság mezítláb kóvályog részegen az utcákon (kikerülve a kutyaszart). Sokan mondják, hogy ez pest Soho-ja, de nem tudom, nem voltam Sohoban soha. De az biztos, hogy ez egy olyan kerület, amely mindig él. Itt mindig történik valami, mindig nyílik egy új hely és mégis, egy idő után már mindent ismerünk, mert itthon vagyunk.

Talán ennyit akartam csak kuszán írni erről a kerületről. Természetesen elfogult vagyok, de örülök, hogy Budapestnek van egy fiatal, lendületes kerülete, vagy legalábbis egy fél kerülete.